Vers és feta

Vers feta A. A. "Talisman"

Oktávos, és a történet, bevallom!
És, teljesség, nos, én egy író?
Van egy kis probléma - és tényleg, attól tartok,
Így semmit, hallja: wannabe!
De a méret, utalok neked,
És gyakran megítélni az olvasó.
De mit csinál? Látható, és:
Félsz a farkas - az erdőben nem tud járni.

Akkor nem fog lejtős domboldalon,
És a régi templom néma harangláb,
Kék és fehér fa mentén a lejtőn a hegyek;
Nem válsz befelé elég
Annak megfontolását, történelmi kastély udvarán
És azokon a helyeken, hogy imádkozzanak a jámbor;
De valóban, van bennük egy rejtett szomorúság:
Egyébként is, - miért kell sajnálni őket?

Megvan nincsenek barátai, nincs rokonok,
De tudni, hogy a lélek emlékeztetett hegyek
Más helyeken, ahol a régi időkben
Voltak várak lovagias sarkantyú,
Ragyogott az ablakok a ragyogó fények
És hölgyeim luxus ruhák
És ahol most - mióta én ott? -
Nincs hely, nincs sarkantyú, nincs nemes hölgyek.

Igen, minden fog ő győz!
Mióta van ez, romantikusok minta
Mintegy sztyepp pusztában, és beszélt hozzám?
Ő is egy kedves fickó, és a narrátor;
De itt az egész életét borítja köd,
Ott feküdt sokáig egy hosszú dobozban.
De emlékszem az éjszaka az ő történeteit:
Azt mondani egy történetet, hogy ad egy hajszál.

Ki korai években az izgalom nem tudom
És az első szenvedély, szenvedélyes, de engedelmes,
A nap remény nem álom a boldogság
Egy vidám mosoly őszinte,
És kinek nem a sorsa a láb
Blood áldozatokat nagylelkű szeretet?
És minden kerül sor - lehetetlen szeretni egy évszázad;
De van valami, amit nem lehet elfelejteni.

Itt az ideje a meleg fészek
A felhívás egy távoli emelkedik a sors!
Már sötétedett nap esti csillag
Idegenben világít; Azt öltözni kezdett.
Előtt falujuk Nedalniy lovas;
Távozása előtt kell búcsúzni.
Ready megháromszorozódik porsky hó szárnyalt,
És sajnálom a harang tört.

„Elmentem csak kevéssel ment huszonöt mérföldre !;
Igen, a jég megy ott lovas simább.
Nézd meg, hogy nekünk a faluban, hogy nem késő,
Míg otthon, és csak később.
Ön gyökere nem nézzük lovagolni. "
Nem láttam a trió barátságosabb
(És te, én teát, történt vezetni a jég);
Igen, ez a templom, itt kastélyban!

Nem fogok leírni a homlokzat
Ősi otthonaikba. a nappali
Az üveg erkélyek látható meztelen kert
Pavilon és sonnoyu függönyt.
Bevallom neked, én gyermeki szemmel
Aztán inoyu volt elfoglalva festmény,
És mama, a ház úrnője, egy kicsit
Nem felejtettem primolvit semmit.

De ő szétszórt szavak.
(A kenyér és a só is dicsérte a világon)
A barátságos szomszéd és az özvegy,
Mint általában, volt a művezető számára;
A fia kedvenc (fej!)
Élt a kiadás bajuszos vértesek.
Hol van most, nem tudom igazán,;
De milyen a lánya! - Egy csodálatos család!

Két. Fel kell hívnunk őket:
Talán még régebbi Barbara,
Alexandra Stan kisebb hívást.
Gyönyörűek voltak. Csodálatos pár,
Minden észrevehető csodált anya;
Bár néha pompájában a régi
Ragyog, mint, hogy őszinte legyek!
De a nők, mivel nem bocsát meg?

Hagyjuk a fiatalabb: mi ez?
Ő szőke vékony, mondjuk,
Ez a nézet azonban az értelmét szavai -
Minden mondott és kedves arc
És büszke volt a dereka,
Milyen szórakoztató szeret folyosókon.
De Barbara - bágyadt hold,
Ahogy volt, szép és szerény!

Ennek nem csak előtt láttam,
Ha abban az esetben közel
Néhány rendkívüli labda
Abból az alkalomból, a keresztelő vagy öröklési;
De ebben a pillanatban a szívemben emlékezett
Gondolom, nem vagyok tisztában a gyermekkorban -
S tette: az egyik
Éltünk velük, közel volt a házuk.

Nos, akkor kitalálni jobb? - És az anya
Eszembe jutott a boldog idő
És így tovább. Azt kellett hallgatni
Jó háziasszony őszinte nonszensz.
Kitaláltam a fiam kölcsön:
Küldtem a kedvenc csomag -
És én dicsérte válás az agár,
És be kell vallanom, nem volt hozzájuk.

Elfelejtettem: ez volt az a nap Yule.
Fény világít; Mi ült Varenyka;
Egy nagy tál öntöttek,
Yard az edény énekeltek,
És a szív alkalmazták őket,
A baljóslatú jóslás főtt.
Néztem az édes arcot.
És ő adott nekem egy gyűrűt.

Milyen örvendetes félelem hallgattam
E prófétai dal rock hangzás!
De itt van a gyűrű - Hallottam
Az én kórus közel elválasztás:
Ez olyan, mint én voltam a nem tudom!
De Barbara rám lágyan megszorította a kezét
És csepp könny, amit alig tudta visszatartani;
De repült gondatlan sóhaj.

Egy másik szomszéd jött - ő volt a vőlegény.
De az asztal terítve a nappaliban a szamovár,
És Barbara eltűnt. Ebben a pillanatban,
Szomszéd vőlegényem volt mennyei ajándék:
Ők. Bújtam el tőlük.
„Te nem az ebédlőben?” - szerű zuhanyozás szurokkal
Me ezeket a szavakat. De ez meg!
Ó, én elhiszem neki ezentúl!

Beszéltünk Isten tudja, mit:
Vajon hiányzik a nevüket,
Mintegy mezőgazdaság nyár, a tavasz, majd a
Mintegy Schiller, a zene és Peña.
„Majd én énekelek neked. Mondd, tudod
Újlatin így? „- Az édes elragadtatás
Alig érintette I földet.
De egy hideg tea és a szamovár elbontották.

Az ebédlőben mentem. Istenem,
Mi a boldogság: forgalmas találgatás!
És mentem célja a tömeg előtt
És csendben eltűnt. csodálatos varázsa
Vonzott az ajtón. a fal mögött
Remegve húrok édes szablyát.
Nem, már nem vagyok képes, nem tudok -
Felszólítom a titok, hogy egy édes menekülni.

Ezüst este nézte a házat.
Ő nem gyertyák ült a zongorához.
A hold olyan jó arc
És lezuhanyozott a padló csiszolt acélból;
És a dal hangzik ömlött körül
Egyfajta fájdalmas gyász:
Minden együtt volt egyfajta győzelem,
De ez nem az életet és a mágia.

És nem én, én támaszkodva egy kicsit
Nem terjed ki, A csók fürtök,
És a mellkasát égett a szomjúság;
Szerettem volna egy szeles levegőt
Minden kedves lélek hangzik lélegezni -
És ki az utolsó lélegzetét!
Remegve hangzik ajkán,
Könnyek remegnek a szemében.

„Tudod - mondta nekem -
Amit rendelkeznek csodálatos kabalája?
Szeretné tudni, én látható lesz
Bármikor, bárhol, a hold, a köd? "
Goose tele volt lelke,
Örültem gyerekes csalás.
Amit nem lett volna - úgy vélem, teljes szívemből -
Összeolvadt ez a hold nekem.

Távol voltam, én már elfelejtette,
Egyéb szenvedély fogott el;
Még egyszer őszintén szereti -
De minden egyes alkalommal, amikor az éjszaka néha
Kigyullad a levegő Kórus lámpatestek -
Szenvedélyes vagyok a Hold tündér.

1842 Fet Afanasiy Afanasevich